Denon DCD/PMA-1700NE SACD lejátszó/erősítő

Az itt reflektorfénybe kerülő Denon duó a 2017-ben bemutatott előző generációs DCD-1600NE lemezjátszó és PMA-1600NE erősítő nyilvánvaló felfrissítése, nem pedig teljesen új konstrukció. Részben azért, mert mind a 1299 fontos DCD-1700NE, mind a 1699 fontos PMA-1700NE nagyon hasonlóan, ha nem is azonos módon néz ki elődeivel. A masszív felépítés, a fém elülső rész, amely úgy ívelt, hogy a Denon logó megragadja a fényt, a súlyos hangerőszabályzó az erősítő közepén, a régimódi hangszínszabályozók... mindez nagyon hasonló, ahogy a fekete vagy ezüst színválaszték is.

De ez a konzervativizmus valószínűleg elvárható a Denontól - a japán cég immár 111 éves, és nem a radikális ipari formatervek felfedezéséről ismert. Sokkal meglepőbb lett volna, ha egy szeszélyes, új megjelenésű esztétikát vezet be, különösen a szolid DCD/PMA sorozatban, amely továbbra is a kétcsatornás kínálatának fő támasza.

Top Of The Pops

A DCD-1700NE és a PMA-1700NE látszólag "csak" felső középkategóriás modellek a Denon hierarchiájában. A valóságban azonban a föléjük pozícionált hardver jelenleg a DCD/PMA-2500NE, rendkívül nehezen elérhető, így ezek az újonnan érkezettek a 2023-as év alapértelmezett felső kategóriás sztereó kínálatává válnak. A Denon tervezi a zászlóshajó integrált erősítő és lemezjátszó frissítését? Erről nincs hír - egyelőre.

A DCD-1700NE SVR-mechanikája [center] CD, SACD és DVD ±R/RW adatlemezeket játszik le. Az Altera Cyclone IV DSP [jobbra fent] a Denon 'Advanced AL32 Plus' felfelé mintavételezője, amely egy TI PCM1795 DAC-ot táplál [középen fent].

A PMA-1700NE többek között a Hegel H95, a NAD C389 és a Rega Elex MK4 integrált erősítőkkel versenyez. A japán cég azonban azzal igyekszik megkülönböztetni magát, hogy több funkciót, szélesebb körű csatlakoztathatóságot és nagyobb fedélzeti teljesítményt tartalmaz, mint a legtöbb ilyen rivális. Ráadásul nagyon kevés más márka kínál integrált erősítőt és hozzá illő, magasabb kategóriájú lemezjátszót is. A DCD-1700NE és a PMA-1700NE modellekhez hasonló ikerösszeállítások a Denon sajátjai. A végeredmény egy olyan hifi rendszer, amely bár hagyományos stílusú, de (majdnem) minden alapot lefed.

A PMA-1700NE-t igazi erőműnek szánják, amely képes a legtöbb hangszórót meghajtani. A Denon kedvelt "UHC (Ultra High Current) Single Push-Pull Circuit" (Ultra High Current) Single Push-Pull áramkört alkalmazva ez a Class AB integrált 2x70W/8ohm teljesítményű, de ennél nagyvonalúbbnak bizonyul. Jól felszerelt egy 1699 fontért árult integrált erősítőhöz képest, különösen egy olyanhoz képest, amely számos forgatókönyvbe illeszthető. A digitális és analóg bemenetek sokasága, beleértve a mozgó mágneses és mozgó tekercses kazetták kezelésére egyaránt alkalmas dedikált phono fokozatot, sokoldalúvá teszi a PMA-1700NE-t. Van egy praktikus automatikus érzékelő funkció is, amely az egyik optikai/koaxiális bemeneten aktiválható, és amely bekapcsolja az erősítőt, amikor egy csatlakoztatott forrás (általában egy TV) bekapcsol.

A Denon jól ismert Advanced AL32 Processing Plus DSP-jén keresztül a digitális tápok felmintavételezése 384 kHz/32 bites LPCM-re történik, mielőtt analóggá alakítanánk őket. Ha azonban analóg kapcsolatot használ a DCD-1700NE (vagy más forrás, például lemezjátszó), akkor bekapcsolhatja a PMA-1700NE "analóg üzemmódját", amely kikapcsolja a digitális fokozatot. Továbbá, ha az Analog Mode 2-t választja, az erősítő kikapcsolja az előlapi szerény kijelzőjét is. Egyik mód sem jelentett nagy különbséget a hangminőségben, de nyilvánvalóan nem árt bekapcsolni őket, ha nem használ digitális bemenetet.

A PMA-1700NE olyan "kettős monó", amilyenné a Denon csak teheti, beleértve a két tápegység-transzformátort [balra], amelyek a végfokot táplálják [csatornánként egy FET-pár a hűtőbordákon]. Az AL32 DSP/PCM1795 digitális szekció külön árnyékolva van [jobbra fent].

Fizikai eszközök beszerzése

A DCD-1700NE érkezése a Denon zenei CD iránti szeretetét hangsúlyozza. Jóval azután, hogy a legtöbb versenytárs kivonult a színtérről, a vállalat továbbra is támogatja a lemezformátumot új lejátszókkal. A fizikai adathordozók viszonylagos népszerűsége Japánban - még a mai napig is - elegendő motiváció, és talán hamarosan beindul a sokat hangoztatott CD-felújítás, nem?

A DCD-1700NE filozófiája talán szigorúnak tűnhet, de az egész a felesleges zsírok lefaragásáról szól. Ezért támogatja mind a Red Book CD formátumot, mind az SACD-t, de mellőzi a streaming és a külső fájllejátszás minden formáját. A CD-R/RW és DVD±R/RW lemezekre égetett hangfájlokat biztosan visszaállítja, de nincs USB-A portja külső meghajtóhoz, ami az egyik funkcionális különbség a testvérmárka Marantz CD 60 és a Denon saját DCD-900NE modelljéhez képest - mindkettő megfizethetőbb. A DCD-1700NE-n nincsenek hálózati, USB-B vagy hagyományos S/PDIF digitális bemenetek sem, hogy külső forrásokat csatlakoztasson a belső TI PCM1795 DAC-hoz, ami jelentős különbség a konkurens lejátszókhoz, például a Rotel DT-6000-hez képest. Ez utóbbi készülékből hiányzik a SACD lejátszás, de egyébként annyira rugalmas, hogy a Rotel inkább "DAC Transport"-nak, mint CD-lejátszónak nevezi.

Mégis, ha a DCD-1700NE specifikációja kissé szűkösnek hangzik, az abból ered, hogy a Denon természetes kiegészítőjének tekinti a testvérerősítőjének, és el akarja kerülni a felesleges duplikációt.

A lemezlejátszóval ellentétben a PMA-1700NE integrált készülék a csatlakoztathatóság terén kifejezetten gazdag. Oké, a streaming nincs beépítve, ami a Denon tervezési filozófiáját figyelembe véve érthető, de egyben furcsa is, mivel a márka jelenleg nem kínál önálló streamert. Ehelyett a PMA-1700NE egy USB-B csatlakozóval rendelkezik, amelyhez hálózati szállítóeszköz vagy számítógép csatlakoztatható. Ezt a forgatókönyvet a Denon erősen népszerűsíti, mivel lehetővé teszi, hogy az erősítőbe akár 384 kHz/32 bites, valamint DSD256-os felbontású hi-res fájlokat tápláljon.

Amikor kettőből egy lesz

Ez a DCD/PMA párosítás egyetlen rendszerként is kiválóan szól, a két egység együttesen gazdag, hatásos hangzást biztosít, de sok finomsággal és pontossággal. A Denon erősítője jutalmazóan erős, biztosítva, hogy a nagyméretű darabok megfelelő súlyával szólaljanak meg, ugyanakkor a zene döntő fontosságú és finom ecsetvonásai sem maradnak figyelmen kívül, akár a DCD-1700NE-ről, akár más forrásból a PMA-1700NE-be játsszák a zenét. Ez a kétdobozos rendszer talán alapértelmezésből szerezte meg a "felső kategóriás" státuszt, de minden bizonnyal jól viseli azt.

Az SACD-t sokan halottnak és eltemetettnek tekintik, mégis vannak olyan szakosodott kiadók, amelyek még mindig gyártják ezt a formátumot. A norvég 2L például különösen nagylelkű azokkal szemben, akik DXD-felvételeit lemezen vásárolják meg - általában egy hibrid SACD-t és egy Blu-ray-t talál a tokban, így Ön választhat, hogy milyen formátumot szeretne. A kiadó European Tour SACD-je [2L-128-SABD] a Nordic Brass Ensemble-lal remek példája a profizmusának. Kiválóan rögzített reneszánsz műveket tartalmaz Európa-szerte, és ez az új Denon-duó meggyőzően festi őket nagy vászonra.

A CD/SACD-lejátszó [top] optikai/koaxiális digitális kimenetekkel és RCA analóg kimenetekkel rendelkezik. Az erősítő [alul] MM/MC, egy "szalag" be/kimenettel és két vonalbemenettel, egy végerősítő bemenettel, két optikai, koax és USB digitális bemenettel, valamint két 4 mm-es hangszórócsatlakozóval rendelkezik.

A DCD-1700NE és a PMA-1700NE már az első négy (a 32-ből) zeneszámot követő robbanástól kezdve dinamikus, testes hangzásvilágot mutatott, ami izgalmas hallgatást eredményezett. De Arauxo "Battalla de Morales" című darabja az, amely megmutatta, hogy nem csak a düh és a fúvós hangszerekről van szó; itt is igazi kifinomultság volt, amely lehetővé tette, hogy kiélvezzem a kilenc rézfúvós képességeit. Ez a képesség, hogy a dinamikát úgy tudják kezelni, hogy közben nem veszítik szem elől az általános egyensúlyt és a részleteket, különösen élvezetessé tette a hatrészes "Suite Terpsichore"-t. Természetesen a kürtök és más rézfúvós hangszerek voltak a figyelemfelkeltők, de ez a Denon rendszer kiemelte a lágyan alkalmazott korabeli ütőhangszereket is, hangsúlyozva a gyűjtemény "vissza az időben" hangulatát.

És bár az erősítő egy árkategóriával a Focal Sopra No2 hangsugárzók alatt van, egy pillanatra sem éreztem, hogy alulteljesítette volna a hangerőt, vagy nem éreztem volna kifinomultnak. Vegyük például az első tételt Schumann: Symphonies Nr 1 & 3 [SACD, LSO Live LS00844) című művéből, Sir John Eliot Gardiner vezényletével a Londoni Szimfonikus Zenekarral a Barbicanban 2019-ben - a nyitótaktusok izgalmas és erőteljes darabot hirdettek, a zenekar teljes erőbedobással, de finoman ábrázolt diminuendo fuvolajátékkal is megszakítva. A rendszer nem találta meg a végső részleteket, de nem volt igazi veszteségérzet, mert az előadás összességében annyira magával ragadó volt. Sok Denon rendszert hallottam az évek során, és véleményem szerint a megfontolt egyensúly megteremtése, még az intenzív pillanatokban is, az egyik alapértékük - és egyáltalán nem bölcs döntés.

Királyi jóváhagyás

Az "1615 Gabrieli In Venice", amelyet Őfelsége Sagbutts és Cornetts előadásában a The Choir of King's College Cambridge kiadó [SACD & BD Audio, KGS0012] készített, egy mérföldkőnek számító Dolby Atmos felvétel, amelyet gyakran használnak többcsatornás demókhoz. A tesztelés során azonban rájöttem, hogy egy hibrid SACD is mellékelve van (csak nyolc éve van a birtokomban...), ami érdekes összehasonlítást tett lehetővé az általam jól ismert surround verzió és ez a kétcsatornás keverék között. A kontraszt nem volt olyan erős, mint ahogyan azt feltételeznénk, mivel a DCD-1700NE sok térbeli információt mutatott, a kápolna akusztikáját figyelemre méltóan jól idézte fel a két Focal padlóállványomon keresztül. Ismét figyelemre méltó volt a kis dinamikai részletek felbontása és a hangszínpad szélessége, a finom textúrájú szólóhang pedig megfelelő fenséggel emelkedett a kórus fölé.

A hallgatásom során kissé küszködtem a hangerőszabályzó "törvényével", amely úgy tűnik, hogy az erősítő erősítésének nagy részét a fordulat első harmadában foglalja magába. Ez talán apróságnak hangzik, de csökkentette az élvezeti kvótámat, különösen a csendesen kezdődő és crescendóig épülő klasszikus műveknél. Mind a Focal Sopra No2 hangszóróimmal, mind a DALI Rubicon 2 állványtartókkal a tárcsa alig emelkedett fel a földről. A hangerőt 12 órára felkapcsolni valóban nagyon izgalmas lett volna...

Továbblépve, a The Bridge [CD; A&M 006024385858707070] azt mutatja, hogy a 71 éves Sting felvétel közben még mindig képes úgy szólni, mint negyven évvel ezelőtt. Éneklési stílusát a 'Loving You' című számban emelték ki, testes, mögé rétegzett háttérvokálokkal. Nagyra értékeltem, hogy a furcsa szintetizátorhangok visszafogottan maradtak a háttérben, mivel az analitikusabb rendszereken ez az elem zavaróvá válhat. Úgy tűnik, a DCD-1700NE és a PMA-1700NE tudja, mit kell kiemelni, és mit kell hagyni, hogy a háttérben maradjon.

Az RC-1249 rendszer távirányító mindkét '1700-as különálló készüléket vezérli, hozzáférést biztosít a CD/SACD lemezek lejátszási funkcióihoz, az erősítő bemenetének kiválasztásához, a közvetlen üzemmódhoz, a hangerőhöz, a némításhoz stb.

Magas ászok

Bár a komponensek teljesítményére összpontosítottam, mint egy rendszer, a PMA-1700NE USB-B bemenetét egy iFi Audio NEO Stream [HFN Mar '23] készülékkel együtt használtam, mert még a lelkes SACD- és CD-rajongók is szeretnének időnként zenét streamelni. A Gary Clark Jr. - Live [Warner 9362 49335 4; 96kHz/24-bit] lemezen volt egy csöppnyi mélyhangsúly, de nem baj - az ász blues gitárjátékot nem nyomta el, így az előadás magával ragadó, az élő érzést megragadó, és a ropogós és lendületes előadás nem hagyta abba a hallgatást.

Hi-Fi News ítélet

A kétdobozos DCD-1700NE és PMA-1700NE kombó sikeresen teljesíti a célját, hogy a megmaradt "fizikai lemezek" rajongóinak kedvében járjon, és reményt adjon azoknak, akik még mindig értékelik a CD és az SACD médiumok örömét. Ráadásul komplett zenei rendszerként izgalmas, energikus, de kellően csiszolt teljesítményt nyújt, amely biztosan ugyanannyi hallgatót fog megmozgatni, akiket inkább a "virtuális" zeneforrások csábítanak!

Denon DCD/PMA-1700NE SACD lejátszó/erősítő Denon dedikációja

A Denon állítása a "fizikai zenei formátumok iránti folyamatos elkötelezettségről" nem üres dicsekvés. Már a CD legkorábbi napjaiban a Denon nemcsak a hardverfejlesztés élvonalába tartozott, hanem a digitális rögzítési technológiában és a támogató szoftverekben is komoly szerepet vállalt (nagyrészt) klasszikus alapú ezüstlemezes repertoárjával. Első CD-lejátszója, a DCD-2000 a Hitachi sokat klónozott DA-1000-esén alapult, és hamarosan követte a saját fejlesztésű, húzós DCD-1800, amely egyben a születőben lévő "Super Linear Converter" bevezetését is jelentette. A márka elsőként egy univerzális CD/SACD/DVD-A lejátszóval, a DVD-2900-zal [HFN szept. '04] állt a sorba, amelyet később többcsatornás 192 kHz/24 bites DAC-kal, erősebb tápegységekkel és egy sor további DSP-vel bővítettek a pezsgőarany DVD-A11-ben.

Miután a Blu-ray győzedelmeskedett a HD-DVD felett, a Denon ismét az első sorban állt a teljes értékű BD/DVD-A/CD/SACD lejátszójával, a DVD-A1UD-dal [HFN Oct '09]. A lejátszó még egy előlapi SD-kártyahelyet is tartalmazott (legfeljebb 8 GB) az LPCM, AAC, WMA és MP3 hangfájlok, valamint a JPEG és DivX kép/videomédia lejátszásához. Ez volt a valaha volt legegyetemesebb lemez-/médialejátszó, és az OPPO visszavonulásával a hifi-piacról - az UDP-205 [HFN Jul '17] volt az utolsó igazi nehézsúlyú univerzális lejátszó - a Denon egyike azon kevés hosszú távú hifi-specialista márkáknak, amelyek friss CD/SACD-lejátszókat hoztak forgalomba. PM

Áttekintés: Jamie Biesemans, Lab: Paul Miller

Forrás: www.hifinews.com