Fisher AD 800 CD lejátszó

A Sony-alapú elektronika jellegzetesen "japán" hangzást biztosít, amely azonnal a korai CD-korszakot idézi.

Az 1970-es évek elején a Sanyo az Egyesült Királyság piacvezetője volt az itthon rendkívül népszerű zenei központok terén, de a különálló hifi készülékei nem voltak ilyen sikeresek. A Fisher márka felvásárlása (1975-ben) ezt a problémát hivatott megoldani, és alig egy évvel azután, hogy a CD formátumot a Philips és a Sony először tette kereskedelmi forgalomban elérhetővé, piacra dobta első készülékét, amelyet az Egyesült Királyságban Fisher AD 800 néven kínáltak.

Az AD 800 egy függőleges elülső betöltő volt, és magabiztos belépést jelentett a digitális területre. A Sanyo többek között azért tudta ilyen gyorsan piacra dobni ezt a modellt, mert a Sony által gyártott integrált áramköröket használt. Ez a Fisher AD 800 alaparchitektúráját 16 bites konstrukcióként határozta meg, túlmintavételezés és digitális szűrő nélkül.

Egyetlen Sony CX20017 16 bites DAC-ot használtak a két csatorna között, a bal és jobb oldali jeleket pedig később, analóg tartományban szétválasztották - ez egy jól ismert japán gyakorlat. Ez a megközelítés és a túlmintavételezés hiánya azt jelentette, hogy a hallható tartomány feletti jelek csillapításához nagyrendű szűrőblokkokra volt szükség.

Bár a Sanyo nagymértékben támaszkodott a Sony technológiájára az AD 800 esetében, a szervoáramkört és az optikai fedélzetet a Sanyo gyártotta, ahogy a passzív alkatrészek nagy részét és számos nem Sony IC-t is.

A mechanika egyszerű felépítésű volt, és főként acélpréselésből állt össze. A lemez forgatásához kefés egyenáramú motort használtak. Míg sok gyártó úgy döntött, hogy első CD-modelljeiket "statement-darabokká" teszi, addig az AD 800-as készülékház alapvető festett díszlécei lefegyverzően szerények, és a kivitelezés minősége külsőleg nem jobb, mint egy korabeli olcsó kazettás decké.

Az előlapot egy alulról felcsukható CD-töltő uralja, amelybe a lemezt bedobva automatikusan elindul a betöltési folyamat. A jobb oldalon egy nagyméretű, membránszerű billentyűzet, valamint a zeneszám, a zeneszám és az index, illetve a programozott zeneszám-ismétlés sorrendjének kijelzői találhatók.

A programozási üzemmód meglehetősen zavaros, de gyorsan működik, ha egyszer belejöttünk, bár az AD 800-nak eltart egy darabig, amíg egy számot beindít. A szokásos billentyűkkel a számok átugrása és az előre- vagy hátralépés egy adott kiválasztás során lehetséges, de előfordulhat, hogy túllépünk a lemez rögzített tartalmán, és akkor teljesen újra kell indítani a lejátszási folyamatot, hogy a hangot visszakapjuk!

Úgy hangzik, mint egy Sony

Örömmel tapasztaltuk, hogy nem csak szubjektíven csendes a háttér, de a szerkezet sem adott ki olyan hallható zajokat, amelyeket a hallgatói pozícióból észrevehetnénk. Tekintettel a benne lévő Sony hardverek mennyiségére, talán nem meglepő, hogy az AD 800 hangzása nagyon hasonlít egy CDP-101-hez. Röviden ez azt jelenti, hogy a basszus telt, de kissé fémes, míg a magasban van egy kis fázistól függő zűrzavar. A fényes középtartomány egy másik jellemző. Ennek eredménye, hogy az énekhangok valódi jelenlétet élveznek, így a dalszövegek nagyon könnyen követhetők, míg az olyan hangszerek, mint a rézfúvósok és a fafúvósok egy extra kis korai, több bites CD "fényezést" kapnak.

Kipróbáltunk egy válogatást a géppel nagyjából egy időben készült CD-kből, köztük Alison Moyet első szólóalbumát, az Alf-ot [CBS]. Az összes számon végigvonuló hirtelen ütőhangszereket határozottan a középpontba tolta a fényes és sziporkázó előadás. Moyet énekét, bár kifejező volt, kissé zúzós jellegzetességei árnyalták, de a feszes, élénk basszus az AD 800 pozitív tulajdonsága volt. Nem volt elkenődés vagy egyhangú dübörgés - minden, ami lent, a mélyben volt, precízen szólt.

Svendsen Romance in G [DG] című művével a fafúvósok gazdagsága és a vonósok finomsága különösen jól jött át, csak a magas hangok körül volt egy kis acélos keménység. A hangszerek körüli tér is figyelemre méltó volt.

Ítélet

A Fisher AD 800 szinte túl kicsinek és játékos stílusúnak tűnik ahhoz, hogy egy első generációs CD-gép legyen. A Sony-alapú elektronika jellegzetesen "japán" hangzást biztosít, amely azonnal a korai CD-korszakot idézi, így ez a modell különösen érdekes vétel minden lelkes vintage gyűjtő számára.

Hi-Fi News munkatársak

Forrás: www.hifinews.com