Amikor a Sansui AU-D33 integrált erősítő 1982-ben piacra került, sok mindent kellett teljesítenie. Elődje, az 1980-as AU-317II olyan teljesítményt nyújtott, amilyet egy hifi-specialista gyártótól elvárnánk, köszönhetően a jól megtervezett egyenáramú kapcsolásnak. A vállalat "All hi-fi, everything hi-fi" szlogenje egyértelmű kiáltványt fogalmazott meg - nem tranzisztoros rádiók, nem kávéfőzők, csak minőségi audio termékek.

Előremutató gondolkodás

Az évtizedforduló nem volt kegyes a japán gyártókhoz. A jen felértékelődése drágábbá tette termékeiket a kulcsfontosságú exportpiacokon, például az Egyesült Királyságban. Ezért a tervezőknek olyan eszközöket kellett találniuk, amelyekkel a költségek csökkenthetők a teljesítmény feláldozása nélkül, és ez számos új technológia alkalmazását eredményezte.

A Sansui a torzítást választotta új modellcsaládjával. Ez logikus lépés volt, mivel kevés hasznos extra funkciót lehetett hozzáadni, miközben a teljesítményszintek már így is bőven megfeleltek a hazai hallgatók elvárásainak. A torzítás az 1970-es évek végén nagyrészt akadémiai kérdés volt. Az akkoriban rendelkezésre álló LP- és magnószalag-források sokkal inkább hozzájárultak ehhez, mint a valódi hi-fi igényekkel rendelkező erősítők, míg a hangszórók sok tekintetben a mai napig szűk keresztmetszetnek számítanak. A torzítás azonban hasznos számadat volt a "számháborúban" - amit akkoriban minden technikai terméket forgalmazó imádott. Az AU-317II névleges THD-értéke 0,03% volt, ami az akkori teljes rendszer kontextusában szinte átlátszóvá tette. Ezzel szemben az AU-D33 0,004%-os értéket állított, amit közel tízszeres javulásként lehetett eladni.

Ez a szám azonban nem a meglévő áramkörök gondos átdolgozásából származik. Inkább egy, a Sansui kínálatában teljesen új topológiát vezettek be. Mivel ez nem adott hozzá plusz kezelőszerveket vagy kijelzőket a szóban forgó erősítőhöz, és láthatatlan volt mindenki számára, aki nem volt hajlandó áramköri rajzokat tanulmányozni, szükség volt egy frappáns névre a leírásához. Ez lett a "Super Feedforward System".

Oszd meg a különbséget

Az első erősítők, amelyekben a Super Feedforward Systemet alkalmazták, az 1981-es AU-D9 és AU-D11 volt. Ezek váltották fel az AU-D717 és AU-D919 készülékeket, amelyek jól ismert, de hagyományos konstrukciók voltak. Mint a korszak legtöbb erősítő-innovációja, a Super Feedforward System célja a torzítás csökkentése volt dinamikus körülmények között, nem pedig a csak a tesztlaborban található állandósult üzemmódok. A rendszer a normál negatív visszacsatolású elrendezéssel együtt működött, hogy az erősítő kimeneti fokozata mindig a lehető legpontosabban tudja meghajtani a hangszóróterhelést.

A negatív visszacsatolás egy erősítő áramkör kimeneti jelének és bemenetének összehasonlításával érhető el. Az erősítés hatásait figyelmen kívül hagyva, a kettő közötti bármilyen különbség feltételezhetően az áramkör nemlinearitásának eredménye - a torzítás alapvető oka. Az okos része az, hogy az egyik jelnek a másikból való kivonásával nagymértékben ki lehet küszöbölni a hatást, így javítva a rendszer egészének teljesítményét. A negatív visszacsatolással kapcsolatos problémák akkor jelentkeznek, amikor az erősítőtől túl sokat kérnek. A nagy korrekciók, különösen a magas frekvenciákon, jelentős mennyiségű teljesítményt és fejteret emésztenek fel. Egy praktikus erősítőben ez korlátozza a negatív visszacsatolás biztonságos alkalmazásának mértékét.

Viselkedési modell

A Sansui válasza az volt, hogy az erősítő keményen dolgozó teljesítményfokozatainak bemenetét olyan ponton mintavételezte, ahol mind a programjel, mind a torzítás ellensúlyozására szolgáló további korrekciók jelen voltak. Az erősítő torzításának modelljét a programjel kivonásával lehetett levezetni, majd ezt a modellt a Sansui által "korrekciós erősítőnek" nevezett eszközzel invertálták és erősítették. Ennek kimenetét a főerősítő kimenetével összegezve, a teljes erősítő kimenetén lévő passzív alkatrészek hálózatán keresztül, a hangszórók meghajtásának munkáját megosztották.

Továbbá, mivel a két áramkör együttes működésének összesített eredménye visszakerült a negatív visszacsatolású rendszerbe, csökkent a korrekciók elvégzésének igénye, ami tovább javította a teljesítményt. A rendszer magas frekvenciákon működött a legjobban, ezért a passzív összegző hálózatot úgy alakították ki, hogy a főerősítőből származó alacsony frekvenciáknak és a korrekciós erősítőből származó magasabb frekvenciáknak kedvezzen. Ez azt jelentette, hogy az utóbbinak nem kellett olyan jelentősnek lennie, mint az előbbinek, így a rendszer egésze meglehetősen költséghatékonyan valósítható meg.

Egy bólintás a CD-re

Az AU-D9 és az AU-D11 nagy és drága modellek voltak, amelyeket a tehetősebb vásárlóknak szánt csúcsmodellnek terveztek. Az AU-D33-at úgy tervezték, hogy kisebb, egyszerűbb és olcsóbb legyen, és szélesebb közönséget vonzzon. A 139 £-os árával nem került sokkal többe, mint egy NAD 3020 [HFN Nov '12]. A Super Feedforward System koncepciói megmaradtak, de az áramkör gazdaságosságának elősegítése érdekében a hangszínszabályozókat a visszacsatolási hurokba építették be, így azok közvetlenül a főerősítő karakterisztikáját változtatták meg.

A teljesítményt is csökkentették, 120 W-ról (AU-D11) 50 W-ra (AU-D33). Ez nem jelentette azt, hogy az AU-D33 egy lecsupaszított, szegényes specifikációjú modell lett volna, mert továbbra is megtartotta az olyan minőségi funkciókat, mint a beépített MM/MC phono fokozat és a fő bemeneti kapcsolóktól függetlenül működő felvételi kimenet-választó. Egyes verzióknál a CD-re utaló jelként a segédbemenet még a "DA" (Digital Audio) feliratot is viselte.

Érzékeny terhelés

A Sansui hagyományos festése fekete, fekete és még több fekete. Az AU-D33 megtöri ezt a hagyományt, és a színeket visszafogottan használja a homlokzatán. Kétféle kivitelben kínálták - natúr alumínium kék vonallal vagy matt fekete, vörössel, a legtöbb vásárló az utóbbit választotta. A vörös, sárga és zöld színű LED-es kijelzők teszik teljessé a hatást, a főbb kezelőszervekhez pedig minőségi gombokat használtak.

Minden, amit az ember szeretne, megtalálható, beleértve a hangszínszabályozók kikapcsolásának lehetőségét és a hangerőszabályzó tartományának 20 dB-es korlátozását. A hangerő-kompenzáció is rendelkezésre áll, bár nem valószínű, hogy jól illesztett komponensek rendszerében sok hasznát venné.

Eközben a lemezjátszó bemeneteinél értelmesen választották a 47 kohm (MM) és 100ohm (MC) szabványos értékeket. Bár az AU-D33 nem olyan masszívan van felépítve, mint az AU-317II, mégis úgy érzi, hogy jól és stabilan készült, a tipikusan japán magas színvonalú illeszkedés és kivitelezés jellemzi.

A bekapcsolási folyamatot egy kis drámaisággal egészíti ki, hogy a bekapcsolási jelző (a "protector" felirattal) villog, amíg a védelmi áramkör készen nem áll arra, hogy bezárja a relét, amely a hangszórókat az erősítőhöz kapcsolja. Valami más, amit nagyra értékeltem, az a hangszínszabályozók ésszerűen korlátozott tartománya. Ideálisak a rosszul előállított anyagok kisebb korrekcióinak elvégzésére, de nem fognak dübörgő basszusvonalat vagy perzselő magas hangokat generálni ott, ahol nem kellene.

Tim meghallgatja

Az AU-D33 első benyomásai nem mutattak nyilvánvaló hibákat. Ha ez úgy tűnik, hogy az erősítőt gyenge dicsérettel elítéljük, akkor a korábbi tapasztalatok az olyan konstrukciókkal kapcsolatban, amelyek passzív alkatrészek hálózatát helyezik a kimeneti tranzisztorok és a külvilág közé, óvatosságra intettek, mivel ezek néha túlságosan nyugodtnak tűnhetnek. A dinamikus, élénk 'D33 azonban mentesnek tűnt ettől.

Ez azt jelenti, hogy a bemutató egy kicsit szelíd volt a zajos AU-317II-hez képest. Mégis, a 317-es egyes ízléseknek talán túlságosan is felemás, az AU-D33 pedig örvendetes simaságot mutat a karakterében. Motoros szempontból még mindig inkább egy Kawasaki, mint egy Honda (azaz inkább zsigeri, mint megfontolt), de még mindig olyan hangzása van, amit a hallgatók többsége szerintem el tud fogadni és élvezni tud.

Hogy ez a Super Feedforward rendszernek köszönhető-e vagy sem, nehéz megmondani, de a két modell közvetlen összehasonlításakor az ellentételezés a basszus "ütőerejének" csekély mértékű csökkenése volt, még akkor is, ha az AU-317II 10 W-os extra teljesítményét figyelembe vettük. A zajteljesítmény kiváló volt, a vonalszintű bemenetek használatakor a hangerőszabályzó bármelyik beállításánál nem volt hallható a hallgatói pozícióból.

A New Order's Technique [FACD 275-2] megmutatta, hogy az AU-D33 névjegye az élénk, élénk magas hangok. Bár a korábbi Sausui-konstrukciók mércéjéhez képest jól lekerekített, mégis dominál a hallgatási élményben. Ez, és a rengeteg erő, az olyan számok lejátszását, mint a 'Fine Time' és a 'Vanishing Point', élénkítő élménnyé teszi, feltéve, hogy a szomszédok elnézőek, és a hangszórók megfelelnek a követelményeknek.

Ez sok szempontból az archetipikus "hálószobai PA" erősítő; nem túl drága, de sok mindent tud. A basszus erőteljes, de néha rosszul összpontosít, néhány hangkombinációban látja, hogy megbotlik önmagában, és rövid zavaros szakaszokba süllyed. Szimpatikus anyaggal azonban a mély hangok feszes, megállítható minőséggel rendelkeznek, ami az AU-D33 hangzását tisztává és modernné teszi.

Szerelmi viszony

A szelídebb zenei stílusok megmutatták, hogy az AU-D33 képes szétválasztani a rétegeket a komplex felvételeken. Sade 'Frankie's First Affair' című dalát a debütáló albumáról, a Diamond Life-ról [Epic 26044] szépen tagolták, az ütőhangszerek különösen élénken szóltak, a szaxofon pedig finom reszelővel szólalt meg. Ha volt is egy apróság, az az volt, hogy hallottam már más erősítőket jobban bánni a vokális textúrákkal. Adu hangja teljes volt, és meggyőző középponti jelenléttel adta vissza, de az előadás egy kicsit monokróm és visszahúzódó volt ahhoz képest, ahogyan a legjobb teljesítményű erősítőkön keresztül szólhat.

Mindazonáltal az AU-D33 egy tisztességes hangzású erősítő, amely mindent megtesz, amit csak lehet tőle várni. Ráadásul jól néz ki és masszívan van elkészítve. Azok számára, akik a piacon egy 80-as évek eleji középsúlyú erősítőt keresnek, megérdemli, hogy a szűkített listán legyen.

Vásárlás használtan

Annak ellenére, hogy az erősítő Super Feedforward rendszere miatt néhány áramköri funkciót meg kell duplázni, az AU-D33 minden bizonnyal megbízhatónak bizonyult a szolgálatban. A hibaminták hasonlóak, mint bármely hasonló terméknél, a hangszóró elnémító reléje talán a legtöbb gondot okozó alkatrész.

A kimeneti fokozat egyenáramú eltolásának beállítása is trükkös lehet, mivel a jelenlegi vezérlők szokatlanul hirtelen hatnak, és ez, az elektronikus védelmi rendszer hajszálérzékenységével együtt, a szokásos oka annak, hogy a hang furcsa alkalmakkor hirtelen kiesik. Az ember megengedheti magának, hogy vásárláskor válogatós legyen, mivel az AU-D33 egy nagyon népszerű modell volt, amely sokáig kitartott, és még mindig rengeteg ilyen készüléket lehet találni.

Hi-Fi News Verdict

Az itt használt Super Feedforward System azt jelenti, hogy az AU-D33 valami igazán mást kínál, mint a korszak tipikus japán erősítői. Bár tompított, a Sansui karaktere még mindig jelen van, ami azt jelenti, hogy az erősítő izmos és gyors hangzással büszkélkedhet. Az AU-D33 könnyen felépíthető, vonzó és jól elkészített rendszer, amely a vintage hi-fi tapasztalt és új hallgatóinak egyaránt tetszeni fog.

Sansui AU-D33 integrált erősítő - Laboratóriumi jelentés

Míg a Sansui nem tett különösebb állításokat az AU-D33 hangszóró-meghajtó képességéről, a "Super Feedforward" topológia nagyon alacsony torzításról tett állítást. Ez utóbbit a gyakorlatban 0,0005-0,001%-os középsávos THD-vel valósították meg az integrált erősítő számára meghatározott teljes 50 W-os tartományban. Nagyon kis teljesítménynél van némi átmenő torzításra utaló jel - a minimális THD-t ~10W/8ohm-on érik el -, de még magas frekvenciákon is csak ~0,004%/20kHz-en tartja magát az AU-D33 [lásd a 2. ábrát alább]. A CCIR intermodulációs torzítás szintén nagyon alacsony, 0,0002%, bár a sztereó szeparáció 20kHz-nél kezd "bezáródni" 40dB körüli értékre, valószínűleg a nyomtatott áramköri lapon lévő sávok/vezetékek közötti kapacitív csatolás miatt. Az általános nyereség egy ésszerű szerény +39,8dB - alacsonyabb, mint a korszak sok integráltjának túlzott 45dB+ - 205mV-ot igényel a névleges 50W/8ohm kimenetről történő emeléséhez. Az A-wtd S/N arány 100,0dB ezen a kimeneten (és 83,0dB re. 0dBW).

A frekvenciaválasz nagyon kiterjedt, így míg a -0,25 dB-es basszus polc (2Hz-200Hz) váratlanul ért, a magas hangok észrevehetetlen -0,2 dB/20kHz-ig, majd -4,7 dB/100kHz-ig gördülnek el. A mérsékelt 0,15-0,20ohm kimeneti impedancia további egyensúlyi eltolódásokat eredményez, ha alacsony/változó impedanciájú hangszórókkal párosítjuk - ez utóbbiak már csak azért sem különösebben ajánlottak, mert az AU-D33 mindössze 4,5A-ra van áramkorlátozva, így alulmúló 32W/2ohm és 18W/1ohm teljesítményt ér el. A "könnyebb" hangszóróterheléseknél az AU-D33 elég jól teljesít, 2x70W/8ohm és 2x55W/4ohm esetén a névleges 50W-os teljesítményét is felülmúlja, és elegendő fejteret biztosít ezeken a nagyobb impedanciákon a 103W/8ohm támogatásához [lásd az 1. ábrát alább]. PM

Teljesítmény (<1% THD, 8/4ohm) 70W / 55W
Dinamikus teljesítmény (<1% THD, 8/4/2/1ohm) 103W / 57W / 32W / 18W
Kimeneti imp. (20Hz-20kHz/100kHz) 0.149-0.20ohm / 0.60ohm
Frekvencia ill. (20Hz-20kHz/100kHz, 0dBW) -0.26dB to -0.20dB/-4.7dB
Bemeneti érzékenység (for 0dBW/50W) 30mV / 210mV
A-wtd S/N arány (re. 0dBW/50W) 83.0dB / 100.0dB
Torzítás (20Hz-20kHz, 10W/8ohm) 0.0005-0.004%
Fogyasztás (Idle/rated output) 28W / 229W
Méretek (WHD) / Súly 430x112x334mm / 7.3kg 

Áttekintés: Tim Jarman, Lab: Paul Miller

Forrás: www.hifinews.com