Az 1980-as évek voltak vitathatatlanul az utolsó fontos fejlődések a bakelit lejátszásban a CD megjelenése előtt. A Technics kezdte el 1979-ben az SL-10-es modellel, a japán hifiipar pedig igyekezett valami hasonlót előállítani, változó sikerrel.

Furcsa, hogy a Sony, amely a technológia kis méretű dobozokba zsúfolásának mestere, úgy döntött, hogy kivonja magát ebből a különleges őrületből. A "nagyon kicsi és szögletes" PS-Q7 kétségtelenül csinos volt, de teljesítményben nem tudott versenyezni az SL-10-zel és utánzóival. Eközben egy sor fiókos modell, mint például a Sony PS-FL7, olyan hiánypótló termékek voltak, amelyek vonzereje nagyrészt a hozzájuk illeszkedő halmazrendszerekre korlátozódott.

Baby Bio

A Sony a legközelebb az 1982-ben bemutatott és itt látható PS-X800 Linear Biotracer lemezjátszóval állt a "kicsi és szögletes" megoldásokhoz. Annak ellenére, hogy a PS-X800 nem volt különösebben kicsi, a műfaj egyéb kulcsfontosságú jellemzőit is tartalmazta, mint például a kvarc-záras, közvetlen meghajtású motor, a teljesen automatikus működés és a lineáris követés. Mi több, a Sony elektronikusan csillapított Biotracer karját is először alkalmazták lineáris nyomkövetőben. A Biotracer rendszer már korábban is szerepelt ezeken az oldalakon a PS-B80 részeként, amely az első Sony modell volt, amely ezt a technológiát alkalmazta.

A görbült lemezeken és excentrikus barázdákon keresztüli követés elősegítése érdekében a Biotracer kar elektromágneses érzékelőkkel érzékeli a mozgást a forgásponton mind a függőleges, mind a vízszintes síkban. A mágneses működtetők finoman segítik a kart, állandó követési erőt fenntartva, anélkül, hogy megszakítanák a toll lassabb mozgását a lemezen. A rezonanciák csillapításra kerülnek, de a magasabb, zenei frekvenciákat nem befolyásolják. A hatás érzékelhető, ha megpróbálja mozgatni a fejhéjat, miközben a rendszer aktív: olyan érzés, mintha egy viszkózus folyadékon keresztül mozogna!

Elméletileg ez ideális platformot biztosít a kazetta felszereléséhez, és a lemezbarázdából a maximális információ kinyeréséhez. Továbbá, mivel a Sony Biotracer karja elektromágneses úton, nem pedig hagyományos statikus súlyok vagy rugók segítségével fejti ki a leszorítóerőt, a nyomvonalsúly "menet közben" 0,5-3,0 g között állítható és optimalizálható, akár a lemez lejátszása közben is.

Egy fokkal feljebb

A kar lineáris nyomkövető aspektusai hagyományosnak tűntek, de mint mindig a Sony esetében, a felszín alatt is voltak finomítások. A kart egy precíziósan csiszolt rúd mentén egy megfeszített zsinór hajtotta, ugyanazt a módszert alkalmazta a Technics az SL-10-ben. Maga a kar gyantacsapágyakon nyugodott, amelyek állítólag kevésbé zajosak, mint a hagyományos fémgolyós típusok. A kar mozgatásához szükséges hajtóerő egy pár miniatűr BSL (Brushless and Slotless) motorból származott, amelyek ugyanúgy működtek, mint a nagyobb motor, amely - közvetlenül - az öntött alumíniumötvözetből készült tányért hajtotta.

A gyakorlatban ezek a tonearm-motorok ugyanazok voltak, mint amelyeket a Sony csúcskazettás deckek (például a TC-K81) capstansának meghajtására használtak. Kettőt alkalmaztak, és egy okos epiciklikus fogaskerékhajtással kapcsolták össze őket, amely lehetővé tette, hogy bármelyikük meghajtja a tonart anélkül, hogy bármit is ki kellett volna kapcsolni. Az egyik motort a gyors műveletekhez használták, például a kar cue-olásához és visszahúzásához a lemez végén, míg a másik a lejátszás során mozgatta a kart.

A PS-X800 egyik érdekes tulajdonsága az volt, hogy a trackingmotor a lemez lejátszása közben folyamatos minimális sebességgel működött, nem pedig a lineáris nyomkövető dekkeknél általában megfigyelhető kis ugrásokkal. A sebességet a kar előrehaladásával számították ki, és a Sony állítása szerint ez jobban tükrözte a vágófej mozgását a lemez készítésekor.

A PS-X800 egyéb jellemzői a korszak hagyományos Sony gyakorlatát követték. A talapzat SBMC (Sony Bulk Moulding Compound) gyantából készült, amelyre az összes alkatrészt mereven rögzítették. Az állítható, elasztomer betétekkel ellátott lábak jelentették az egyetlen szigetelési formát, a gép egészének közel 12 kg-os súlyán kívül. A BSL orsó motorja kvarc-záras volt, és két sebességgel működött, amelyek közül egyiket sem tudta a felhasználó változtatni. Végül egy Sony "Magnadisc" szervo hangszedő mérte a tányér sebességét. Ennek a peremén belülről egy vasbetétes festékcsík futott körbe, amelyre a gyárban mágneses mintát nyomtattak, hasonlóan a szalagra rögzített felvételhez. Ezt aztán egy közeli hangszedőfej olvasta le, a kopás lehetőségének kiküszöbölése érdekében a távolságot megtartva.

Zip-meghajtó

Annak ellenére, hogy nagyrészt szintetikus anyagokból készült, a PS-X800 kivitelezése makulátlan. Igaz, nem egészen olyan masszív, mint egy Technics SL-10, de a részletek kidolgozása kiváló. Az akkori divatnak megfelelően a fedlap a lábazat elejéhez képest lemarad, így a kezelőszervek szabadon maradnak. Ez lehetővé teszi, hogy a lemezt nagyrészt pormentes légkörben lehessen lejátszani, és a power cueing segítségével nem kell kinyitni a fedelet addig, amíg a lemez adott oldalán az összes zenehallgatás be nem fejeződik.

A PS-X800 összes funkciójához hasonlóan a cueing is zökkenőmentesen és hangtalanul működik. A kar lassan mozog, ha csak az iránygombokat nyomjuk meg, de sokkal ügyesebben száguld, ha a "gyors" gombot is megnyomjuk. Furcsa mulasztás, tekintve a gépben jelenlévő automatizáltsági szintet, hogy a sebesség kiválasztása teljesen manuális, annak ellenére, hogy logikai vezérlésű. Egy fénysugár, amely a karház hátsó részéből és a tányéron lévő nyílásokon keresztül világít lefelé, felismeri a 7 hüvelykes kislemezt, egyébként a lemezjátszó 33 fordulat/perc sebességgel játszik. Ezt a funkciót automatizálni bizonyára triviális lett volna.

A kar nem igényel speciális pickup-okat (ellentétben a PS-X800 Technics és B&O riválisaival), de javasolnék egy nagymértékben megfelelő hangszedőt, hogy a szervóknak legyen esélyük a küzdelemre. Példányunk egy klasszikus XL-45-ös mozgó mágnessel volt felszerelve, amelyet a Sony speciális Sound Tec részlege gyártott, amely csak kazettákat és mikrofonokat gyártott. Bár nem szigorúan "korabeli", mégis ésszerű illeszkedés, és még nem hallottam olyan kazettát, amely a Linear Biotracer számára egyenletesebb hangzásbeli egyensúlyt biztosít - bár még nem adtam fel a reményt, hogy létezik ilyen.

Tim meghallgatja

A PS-X800 hangzását leginkább úgy lehet leírni, hogy "mérnöki". A Kenwood DP-1100SG CD-lejátszóhoz hasonlóan ezt a konstrukciót is csak személyes ízlés alapján lehet kritizálni, mivel a konstrukcióban nincsenek nyilvánvaló jelei a sarkítások, a gyártási gazdaságosság vagy a megoldatlan elvarratlan szálaknak. Míg néhány más lemezjátszó úgy tűnik, mintha a "próbáld ki és meglátod" megközelítés alapján optimalizálták volna, a PS-X800 valódi és módszeres kutatás eredményének tűnik.

Sima beszéd

A hangzás kiszámíthatósága kifogástalan. A motor csendesen és következetesen működik, és ennek eredményeként a szubjektív sebességstabilitás olyan jó, mint amilyet valaha is kaphat egy lemezen, a korlátozó tényező az, hogy mennyire pontosan lyukasztották ki a lyukat a közepén. Ami furcsa, az a basszus hiánya, és a kétdimenziós hangzásvilág, amit a PS-X800 vetít. Ezek a megfigyelések nem csak a recenzióhoz használt, gyönyörűen megőrzött példányon alapulnak, hanem sok más példányon is, amelyek az évek során megfordultak a kezeim között.

Tracy Chapman "Talkin' 'Bout A Revolution" című számának nyitó gitárakkordjai, amely a névadó első albumáról származik, a PS-X800-on vékonyan és csilingelően hangzanak - mint sok lemezjátszón -, de a helyzet általában megváltozik, amikor a basszus a dal első néhány taktusa után beindul. Ez a PS-X800 esetében nem egészen úgy sikerül, ahogyan azt tervezték, mivel a súly és a melegség egyszerűen nincs meg. Ezt félretéve azonban, ami feltárul, az a tűpontos részletesség és a szokatlan simaság érzése, ami nem csak a lágy felső végeredménye. A 'Fast Car' című számban a gitár finom pengetése kristálytiszta, míg a sok hagyományos lemezjátszóból hiányzik a textúra érzete, bár ezt csak akkor tudhatod, ha már hallottad, mire képes a Sony alkotása.

A lemez lejátszása közben a lehajtóerő-szabályozó tárcsával való babrálás megerősítette azt, amit már mindenki tud: a kazetták annál jobban teljesítenek, minél erősebben van a stylus a barázdában. A biztonságos nyomkövetés minimálisra csökkenti a lemez és a stylus kopását is. Mennyi a túl sok? Amikor a kazettatest végigsúrolja a lemezt - ez az általam preferált válasz!

Sade 'Paradise' [Stronger Than Pride; Epic 460497 1] című lemeze újabb betekintést nyújtott ennek a lenyűgöző konstrukciónak az erősségeibe és gyengeségeibe. Az ének tisztasága kivételes volt, a tempó pedig kőkemény, de az előadásból hiányzott az az átölelő hangulat, ami ezt a felvételt különlegessé teszi. A hangszóróknak a hallgatószobám hátsó falához való közelebb helyezése sokat javított a mélyhangok elhalkulásán, de nem tudta pótolni az elölről hátrafelé történő vetítés hiányát. Ez csalódás volt, mert az előadás többi része kétségtelenül nagyon magas színvonalú volt.

A PS-X800 egyfajta rejtély. Egyszerűbben fogalmazva eléggé lekörözi kortárs lineáris nyomkövető riválisai közül a legjobbakat, például az olcsóbb Technics SL-10-et és a valamivel drágább B&O Beogram 8000-et. A PS-X800-ban azonban mindig van valami, ami a nagyságra utal, és arra vár, hogy egy szinergikus kazettaválasztás és/vagy a társberendezések ihletett kiválasztása révén felfedje magát. Másrészt, talán a legjobb, ha egyszerűen csak élvezzük ezt a lemezjátszót, mint azt a remekművet, ami. Ez minden bizonnyal egy olyan fedélzet, amelyet nehezen fogok elengedni.

Vásárlás használtan

A PS-X800 ijesztően összetett, és a javítás nem egyszerű. A leggyakrabban a két apró szíj kopása okoz gondot, amelyek a nyomkövető motorokat a karmechanizmussal kötik össze. Még ahhoz is sokat kell eltávolítani, hogy elérjük őket, és ennek során elkerülhetetlenül meglazul a hajtózsinór feszessége, így ezt utána gondosan újra kell fűzni. A szíjak feszessége kritikus fontosságú, és a gyakorlatban a pótlásként kínált készletek közül sok nem alkalmas a célra. Néha az egyetlen megfelelő megközelítés az, ha nagyobb választékban vásárolunk szíjakat, és megnézzük, melyik működik a legjobban.

Álljon ellen a kísértésnek

A tányér óvatlan eltávolítása károsíthatja a mágneses festéket, ami azt jelenti, hogy a kvarc-lock szervó szabálytalanul fog működni. Ez ellen nem sokat lehet tenni, ezért a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni, amikor ezen a területen dolgozik. Egyéb hibák esetén először is ellenőrizni kell, hogy az összes tápsín megfelelő feszültségű és zümmögés- és zajmentes. Erősen ellen kell állni a kísértésnek, hogy megpróbáljuk beállítani az előre beállított sokféle ellenállás bármelyikét, mivel ez csak ront a helyzeten anélkül, hogy megoldaná a problémát.

Végül, az SBMC talapzat anyaga viszonylag puha, így ha túl sokszor távolítja el és cseréli ki a benne ülő különböző csavarokat, vagy túlságosan meghúzza őket, fennáll annak a veszélye, hogy a menetek lecsavarodnak. Hasonlóképpen, a lemezjátszó fedele sem különösebben erős, és a zsanérok körül megrepedhet, ha nem bánunk vele óvatosan.

Hi-Fi News Ítélet

A PS-B80 mellett ez volt a Sony (és talán bármelyik cég) legösszetettebb lemezjátszója. Míg néhány dolgot kivételesen jól csinál, más területeken lehetne jobb is, de ez nem jelenti azt, hogy nem egy nagyon kívánatos tárgy. A mai értékek miatt a fenntartási költségek összefüggésében ésszerűnek tűnnek, így a PS-X800-at nem kell annyira félteni, mint egykor, így a komoly vintage-rajongók számára jó vétel lehet.

Sony PS-X800 lemezjátsz Laboratóriumi riport

A Sony kvarczáras, kefe nélküli/nyílás nélküli, közvetlen meghajtású motorja alig több mint egy másodperc alatt 33,3 fordulat/perc sebességre emeli az ötvözött tányért, és +0,005%-os abszolút sebességpontossággal tartja azt. A wow csúcsértéke nagyon alacsony, 0,02% [főjel, 1. ábra], és bár a 3150 Hz-es jelben van némi enyhe kiszélesedés, a csúcs-wtd flutter - a ±9 Hz-es, ±18 Hz-es stb. diszkrét oldalsávokkal - mindössze 0,05%. A PS-X800 nem csak nagyon hangszín-stabil, de csendes is, az átmenő csapágyazás/motor morajlása mindössze -69,0 dB (DIN-B wtd), ami tovább csökken -72,0 dB-re (1 kHz/5 cm/sec-re), ha a hornyon keresztül mérjük. Nyilvánvaló, hogy az öntött ötvözetből készült tányér és a gumimatrac kombinációja hatékonyan csökkenti a motor által keltett zajokat a PS-X800-ban.

A "Biotracer" kar 180 mm hosszúságú, bár a csonkolt, négyzetes keresztmetszetű cső mindössze 80 mm hosszú, ezért az átlagosnál magasabb, 165 Hz-es fő hajlítási rezonancia [lásd a CSD vízesést, 2. ábra]. A 255 Hz-es és 475 Hz-es korlátozott harmonikus és fejhéjhajlítási módok további jelei egy olyan szerkezet egyszerűségének, amely viszonylag összetett, miniatűr elektromechanikai mérnöki munkát rejt magában. Ez utóbbi hatékonyan alkalmazza a leszorítóerőt, bár 10%-kal könnyebben (így a 2g-os beállítás 1,8g-ot eredményez), és a 20Hz-80Hz-es fokozatos "bump/thump" nélkül, amelyet a Technics SL-10-nél láttunk [HFN Apr '19]. Ehelyett a Sony "folyamatos" karhelyzet-beállításának hatása magyarázhatja az unwtd dübörgés fokozatos növekedését 20Hz-től lefelé a közel DC-ig. Ez a -60,0 dB-es zúgás és zaj (súlyozatlanul) alatt van, és a DIN-B dübörgés súlyozásán kívül esik, de megmagyarázhatja a kritikusunk szubjektív basszusélményét...? PM

A lemezjátszó fordulatszámának hibája 33.33rpm 33.33rpm (+0.005%)
A hallható stabilizálódásig eltelt idő 1-2mp
Csúcs Wow/Flutter 0,02% / 0,05%
Zúgás (csendes barázda, DIN B wtd) -72,0dB
Zörgés (átmenő csapágyazás, DIN B wtd) -69,0dB
Zúgás és zaj (untd, rel. 5cm/sec) -60,0dB
Teljesítményfogyasztás 17-36W
Méretek (WHD) / Súly 440x120x445mm / 11,6kg

Áttekintés: Tim Jarman, Lab: Paul Miller 

Forrás: www.hifinews.com